A kuvasz

Ősi magyar pásztorkutya. A kuvasz elődei még a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe. Kialakulásukban nagy szerepet játszott, hogy a nyájak őrzésére használták őket főleg a farkasok és egyéb ragadozó vadállatok, valamint a tolvajok és a rablók ellen. Fejlett vadászösztönnel rendelkezett, ezért az Árpád kortól a XX. század elejéig szívesen alkalmazták vadászatra is. Amikor a pásztorkodás ősi mestersége egyre inkább háttérbe szorult, eredeti alkalmazása mellett bekerült a falvakba, városokba és fő feladata a szűkebb értelemben vett magántulajdon védelme lett. Régészeti leletek bizonyítják a fajta ősi voltát, a Keszthely mellett található Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori ásatáskor talált leletről (kutyacsontokról) kiderült, hogy a kuvasz ősétől származik.
Mátyás Király is kedvelte a fajtát, udvarában őrzési feladatokon kívül hajtóvadászatokon is használták, többnyire farkas és vaddisznó ellen. A marhakereskedelem fellendülésével a 15. században nagy szükség volt az erős, rettenthetetlen kísérőkutyákra, hiszen a kuvaszok kísérték a hatalmas magyar szürke marha nyájakat a messzi országokban lévő állatvásárokra. A nyájakkal naponta 20-25 km-t tudtak megtenni, s őrzésükhöz szükség volt ezekre a fáradhatatlan, mindig éber, bátor állatokra. A vásárokon nem csak a marhákat lehetett eladni, hanem a jól használható kutyákat is. Ezért valószínűleg ezek az egyedek részt vehettek a hasonló nyugat-európai fajták kialakulásában. A mezőgazdasági viszonyok átalakulásával, és az állattartás megváltozásával a 19. században megváltozott a kuvasz felhasználása is. Nem kellett a nyájakat védenie a farkasoktól és a tolvajoktól, hanem a tanyákat, portákat, majorságokat. Éjszakákon életveszélyes volt a tanyák körül kóborolni, mert a kuvasz éberségét igen nehéz volt kijátszani, feladatteljesítés közben pedig nem kegyelmezett.
Az 20. század elején a magyar pásztorkutyák népszerűsége megnőtt, ezért szükséges volt az első fajtaleírás megjelentetése 1905-ben. Megindult a tervszerű tenyésztés. Az I. világháború után sajnos a kuvasz állomány többsége a határokon kívülre került, tehát a mennyiségi szaporítás volt a legfontosabb feladat. Ezt követte a minőségi szelekció, és a fajta standardjának kidolgozása. A hazai populációt leginkább az Erdélyből hozott egyedekkel javították fel. Az első fajtakiállítás megrendezésére 1931-ben került sor Abaúj-Torna vármegyében.

A második világháború megtizedelte a kuvaszpopulációt is. A katonák fegyvertüzének először a tulajdont védelmező kutyák estek áldozatul. A második világháború után szinte teljesen a nulláról kellett újra kezdeni a színvonalas tenyésztést. Napjainkban sajnos a kuvaszok nem élik fénykorukat. A megfelelő, hagyományokat megőrző tenyésztői szemlélet mellett nagy súlyt kellene fektetni a fajta népszerűsítésére is. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy nem minden kutyatartónak ajánlott a kuvasz tartása, de hozzáértéssel, következetességgel kiváló és megbízható társra találhatunk benne.

Általános megjelenés:
Szőrzete erős, hullámos. Nagy testű fajta, külseje tetszetős, erőt és nemességet sugall. Arányos testfelépítésű, testtájai nem megnyúltak, de nem is zömökek. A csontozata erős, de nem lehet durva. Oldalról nézve a törzs és a végtagok a négyzethez közel eső téglalapot képeznek. Jól izmolt, szikár, az izületek szárazak. Szervezete erős, ellenálló a betegségeknek. Vérmérséklete élénk, mozgása könnyed. Külseje fáradhatatlan és állhatatos munkabírásáról tesz tanúbizonyságot.
Viselkedés és jellem:
Bátor, de nem agresszív, félelmet nem ismerő, önálló fajta. A rábízott családtagokat, vagyontárgyakat akár az élete árán is megvédelmezi. Önérzetes, az esetleges rossz bánásmód alkalmazásakor eldurvul. Hűséges, megbízható társ, gazdájához ragaszkodik, általában egy emberes kutya. Territoriális fajta, nagy területet képes önállóan őrizni. Igénytelen, az ápolása egyszerű, a legzordabb időjárást is könnyen elviseli. A jól szocializált, feladattal rendelkező, szeretettel és törődéssel körülvett kutya tökéletes társa gazdájának.