A drótszőrű magyar vizsla

Nemzeti vadászkutyáink közül a legfiatalabb múltra tekint vissza a drótszőrű magyar vizsla. Éppen ezen okok miatt a származásáról szinte minden információ rendelkezésre áll. Már az 1900-as években is említették hosszabb szőrű magyar vizsla egyedek felbukkanását, ezek sorsáról azonban nem kerültek elő a későbbiekben további feljegyzések. Az első dokumentált egyed az 1923-ban megrendezett vizsla versenyen jelent meg, ahol küllemével és kiváló munka adottságaival magára vonta a figyelmet.

Az 1930-as években konkrét igény merült fel olyan vizslafajta kitenyésztésére, mely a már meglévő sárga vizslánál durvább szőrzettel rendelkezik, és jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak. Alapfeltétel volt, hogy a szőrzet kivételével a magyar vizsla fajtajellegét hiánytalanul megőrizzék. Az első kísérletek azokkal az egyedekkel folytak, melyektől korábban is spontán születtek hosszabb szőrű egyedek. Később egy egyszínű barna drótszőrű német vizsla kant is felhasználtak. A következetes és szigorú szelektálás meghozta a kívánt eredményt, az utódok a rövidszőrű magyar vizsla minden előnyös tulajdonságával rendelkeztek. Az első példány elbírálására megfelelő szakbizottság előtt 1943-ban került sor. Sajnos a második világháború a tenyésztésnek gátat vetett, és kényszerpihenőt iktatott közbe. Csak 1966-ban jegyezte be az FCI önálló fajtaként, ami a fajta népszerűsítésének fellendüléséhez vezetett.

A fajta a 70-es és 80-as években élte fénykorát. Ebben az időben nagyon sok külföldi és belföldi versenyen, kiállításon eredményesen szerepeltek.

A közelmúlt egyik súlyos tenyésztői hibája, hogy szinte kizárólag küllemi eredményeket felmutató fedezőkan jelent meg. Sajnos ez megnöveli a nemkívánatos tulajdonságok felszínre kerülésének esélyét. Az 1990-es évektől a szaporulat csökkenő tendenciát mutatott, de az ezredfordulót követően némi javulás tapasztalható. A fajta fenntartásának érdekében jelentős összefogásra van szükség a vadászok és a vadászat iránt elkötelezett tenyésztőkkel. Csak így oldható meg a fajta kiváló külső és belső értékeinek megőrzése.

A küllemi tulajdonságokról a nemzetközi szövetség (FCI) a jelenleg érvényben lévő fajtaleírást, azaz standardot 2000-ben hagyta jóvá.

A fajta felhasználási területe:

A drótszőrű magyar vizsla sokoldalúan felhasználható vadászkutya. Nyílt és fedett területen, azaz erőn-mezőn és vízi munkára is alkalmas, jól képezhető társ. Kiváló szaglás, határozott vadmegállás, kitűnő apportkészség, a vízi munka szeretete jellemzi.

Általános megjelenése:

Élénk, zsemle-sárga színű, szikár, a rövidszőrű magyar vizslánál erősebb, robosztusabb felépítésű. A szőrzete testhez simuló, erős szálú, sűrű és fénytelen. A marmagasság a kanoknál 58-64 cm, a szukáknál 54-60 cm.

Viselkedés, jellem:

Hűséges, könnyen kiképezhető, tanulékony fajta. Önérzetes, a kemény, durva bánásmódot nem tűri. Vezetőjével folyamatos kontaktust tart, kitartó, jó képességű mindenes vadászkutya. Tartása nem okoz különösebb nehézséget. Lakásban nem ajánlott tartani a fajta nagy mozgásigénye és a szőrzet jó állapotának megőrzése miatt. A megfelelően kialakított kennel minden időjárási viszonylatban kielégíti igényeit.

Fontosabb belső értékei:

A fajta kialakításánál elsődleges szempont volt, hogy a rövidszőrű magyar vizsla összes tulajdonságát megtartsák, a szőrzet kivételével. Kicsit hasonlít azonban a német vizslára abban a tekintetben, hogy nehezebben vezethető, kissé túlfűtött. Viselkedése élénk, értelmes, könnyen kezelhető. Idegenekkel szemben kissé bizalmatlan, a durva bánásmódot nem tűri, de nem is szolgál rá. A munkában szenvedélyes, agilis, sokoldalú. Alkalmas egyéni és társas vadászatra, újabban solymászok mellett is fellelhető. Felkutatja és elhozza az apróvadat, vízi madarakat, sebzett vad nyomkövetésében is kiváló teljesítményt nyújt. Igen magas intelligencia szinttel rendelkezik, gyorsan szocializálódik, az új dolgok iránt fogékony. Mindig meg akar felelni a gazda elvárásainak, engedelmes, tanulni és dolgozni akar. Következetességgel érhetjük el a legjobb eredményt. Nagy melegben és szélsőséges időjárási viszonyok közt is igen kitartó. Felhasználhatóságának alapjául a kiegyensúlyozott, stabil idegrendszer szolgál.

Forrás: A Vadászkutya 2007/1 14-21.o.